3. Történet

(R.bejegyzése:)

1.kép

-Ezek a rohadt ajtók....tök egyformák...-állt az utca egyik oldalán, és nézett tanácstalanul a túloldalon lévő házsorra, miközben gondterhelten vakargatta a fejét.-Basszus, nem emlékszem. Nem kellett volna ennyit piálni....nah, jó, de tök sötét volt már, mikor tegnap este elfoglaltuk a szállást!-belenyúlt a zsebébe. Semmi nem volt nála. Se iratok, se telefon, se kulcs. Egy tök idegen országban van, ahol a nyelvet is alig-alig beszéli. Nem messze látott egy kávézót. Ha lenne nála pénz, akkor legalább oda beülhetne. Csak a feje ne hasogatna ennyire. Leroskadt egy autó mögé a járda padkára. Furcsa szag kezdett terjengeni. Egyre erősebben érezte. Aztán kiabálás, hangoskodás. Nem állt fel, csak úgy guggolva kidugta a fejét az autó mögül, hogy megnézze mi történik.

2.kép

(B.bejegyzése:)

Két furcsa öltözetű férfit látott, akik összevissza dülöngéltek, közben piáltak, kiabáltak. egyszer a colosabbik elkezdte énekelni a Guano Apes-től a Cumbaya-t. A kicsi köpcös kiszalad az útra és nekiállt táncolni.

-Hát ez nagyon poén-nevetett fel hangosan a padkán ülő férfi. A dalos pacsirta ezt meghallotta, odakiabált társának és ketten elindultak a férfi felé. A férfi látta, hogy közelednek és elkezdett szaladni.

3.kép

(R.bejegyzése:)

Elszaladt az első sarokig, onnan hátranézett és látta, hogy üldözői lemaradtak, térdükre támaszkodva lihegnek. Valószínűleg túl részegek volta a futáshoz.-De Guano Apes???? Ááááááh-kiáltotta vissza nekik gúnyosan. A saroknál aztán befordult jobbra.-Csak visszatalálja aztán!-gondolta. Egy pillanatra megtorpant, mert észrevette, hogy az utca túloldalán nem házak vannak, hanem víz. A folyópartra érkezett. Gondolta sétál egyet, ha már ide került. A levegő hűvös volt, az ég borult. Az egyik ház aljából egyszer csak egyenruhás férfiak rontottak ki egy hordággyal, a hordágyon egy eszméletlen férfival, akit próbáltak újraéleszteni. Legalábbis úgy tűnt. Egy fiatal hangú férfi, akinek amolyan műtős maszk féle volt a szája előtt karon ragadta és húzta magával. Közben hadarva kérdezgette: -Maga a fia? Hány éves az apja? Gyógyszerallergiája van? Szed valamilyen gyógyszert?.......a férfi annyira meglepődött, hogy akkor eszmélt csak fel, mikor a mentőautó ajtaja nagy hanggal becsapódott, felharsant a sziréna és már indultak is.

4.kép

A mentőautó nagyon gyorsan ment, és a sziréna nagyon hangos volt. Majd hirtelen fékezett az autó. Kinyitották a hátsó ajtót, és mondta a vezető, hogy mindenkinek el kell hagyni a kocsit. A távolban egy beszakadt útszakaszt láttak. Közben az orvos kérdezgette a férfit, hogy mi történt az apjával, aki nagyon vérzett. A férfi próbálta elmagyarázni, hogy neki semmi köze nincs ehhez a férfihoz, aki a hordágyon feküdt, de a mentős nem igazán hitt neki. A rendőrök a leszakadt hídnál nézték, hogy mi lehet a baj, a mentősök csak messziről követték az eseményt. Egyszer csak valami behúzta a rendőröket a romok alá. A mentőautónál lévő emberek nagyon megijedtek. A hordágyon fekvő férfi szíve megállt. A mentősök mindent megpróbáltak tenni a férfiért, de nem tudták megmenteni, elvérzett. Kiszedték belőle a lélegeztető csövet, kihúzták az infúziót, és letakarták. Ám ekkor hirtelen...

5. kép

2. Történet

(R.bejegyzése:)

1.kép

Nem volt nagy, hangos veszekedés, csak olyan csendes, egymást kínzós. Egész nap autóztunk, bejártuk a környéket, megnéztük a Katedrálist. Meg akarta mutatni nekem hol él. Fantasztikus nap lehetett volna, ha nincs ez az elfojtott félelem, amiről beszélni kellene de az idő rövidsége miatt épp csak utalgatunk rá, hogy van. De mindketten érezzük. Aztán este feküdtünk az ágyban egymás mellett és én nem bírtam tovább. Sírva fakadtam és azt mondtam, hogy szeretnék elmenni sétálni. Egyedül. De valójában ez nem volt igaz. Azt szerettem volna, ha megkérdezi mi a baj és azt szerettem volna, ha elmondhatok mindent, ami nyomaszt, de ehelyett inkább felöltöztem és kimentem. Már szürkület volt, a levegő kifejezetten hűvös és nyirkos. Mindenhol köd. Még jó, hogy felvettem a kabátját, így most nem fázom. Meg egyébként is olyan jó érzés, hogy az Ő kabátja van rajtam. Nagyon szomorú hangulat lett úrrá rajtam. Egy darabig futottam ész nélkül, kiértem a folyópartra, ahol teljesen sötét volt, ezért a futást abbahagytam, mert nem láttam semmit és féltem, hogy esek egy hatalmasat. Nem tudom mit csináljak, vagy hogy hogyan. Szeretnék itt maradni, de nem lehet. Nem is kért rá. Csak potyognak a könnyeim, hangtalanul zokogok. Teljesen egyedül a sötét folyóparton. Iszonyúan magányos vagyok.

Ott, az egyik hídon valaki áll. De mit csinál itt ilyenkor? Lehet, hogy kocog. Nem. Csak álldogál ott. Lehet, hogy vár valakit, vagy ő is szomorkodik valami miatt és ezt megpróbálja mindenki elől eltitkolni itt a sötétben. Lehet. De miért nem mondjuk el, ha bánt bennünket valami? Én miért nem mondom el? Mert olyan keveset lehetünk együtt. Ilyenkor nem fogok nehézségekről meg aggályokról beszélni......

Felém fordult, azt hiszem észrevett. Nem látom az arcát. Úgy látom megzavartam, mert elindult lefelé a hídról, a másik irányba. Valami van a kezében. Nahát! Ez furcsa! Egy esernyő. Most ki is nyitotta, szivárvány színű. Hmmm. Mióta szeretnék egy ilyet! 

Azt vettem észre, hogy már én is a hídon vagyok. Elindultam utána. Vagy inkább az esernyő után. Lehet, hogy meg kellene kérdeznem, hogy hol vette.....

De hát nem is esik az eső. Ez furcsa. De mókás.

És akkor egy erős szúrást érzek a nyakam jobb oldalán. Mi ez? Mi történt? Szédülök. Megpróbálom elkapni a híd korlátját, de nem sikerül. Elterülök. Fából van. Érzem a korhadt fa padló szagát. Egy kutya. Megnyalogatja az arcom. Már nem látom.

2.kép

Lassan magamhoz térek. Világos van, nagyon, szinte bántja a szememet. Hol vagyok? Mi ez? A nyakamat, ahogy forgatni próbálom nagyon fáj. Odakapok hozzá, érzem, hogy be van kötözve. Egyre jobban kezdi a szemem megszokni ezt a vakító fényt és kezdenek körülöttem kirajzolódni a tárgyak. Olyan, mintha egy szobában lennék, ahol minden bútor fehér. Megdörzsölöm még egyszer a szemem és a kép tiszta...Tényleg egy szobában vagyok, ami tiszta fehér, de ez mégsem egy megszokott szoba. Ez egy erdő szélén álló buborék. Ettől a bezártsági érzettől kicsit megszédültem, nem bírom az ilyen szűk helyeket, de nem is értem, hogy kerültem ide. A nyakam még mindig fáj. Látok közeledni valakit, akin kapucni van és egy tálca van a kezében. Elég ijesztő...Megáll a buborék előtt, felnyit egy kis ajtót az alján, én félelmemben hátralépek óvatosan, mire ő egy pillanatra rám néz, de arcát nem lehet látni, beteszi a tálcát az ajtón és újra bezárja, majd elmegy. Félek, közelebb megyek a tálcához, finom sült szalonna és tojás illat van...Nagyon finom az illata. Óvatosan megkóstolom, még meleg...és a tojás pont úgy van megsütve, ahogy szeretem. Megeszek mindent. A kapucnis visszatért, a tálcára mutogat, nem beszél. Nem tudom miért, de odavittem neki a kis ajtóhoz, benyúlt érte és én hozzá értem a kezéhez...Miért csinálod ezt velem???

Hirtelen kirántotta a kezét, becsapta az ajtót és elrohant.

3. kép

1. Történet

(R.bejegyzése:)

1.kép

-Jó Isten, milyen borzasztóan fáj a fejem…!- ez volt az első dolog, amit érzékelni tudott. Megérezte, hogy fekszik valahol, arccal a földön, lábait maga alá húzva, összegömbölyödve, mint ahogy az egészen kicsi csecsemők szoktak. Megpróbált  felülni. De nagyon nehezére esett. Meghallotta egy villamos hangját, aztán lassan a többi hangot is. Buszok, autók, emberek. Ahogy egyre inkább visszatért a hallása, úgy lett egyre elviselhetetlenebbnek tűnő ez a hangzavar, ezért gyorsan befogta a füleit.  Megérezte, hogy a térdei is iszonyúan fájnak, mint a horzsolás gyerekkorában, mikor a kézilabda meccset még salakkal borított pályán játszották és esett egy hatalmasat. Nyögött egy nagyot, megpróbált mély levegőt venni, de a forró beton és a sok por miatt ez nem esett jól. Tenyerével megtámaszkodott a feje mellett a betonon és lassan felnyomta magát.  Megpróbálta kinyitni a szemét, iszonyú forrósággal tűzött a nap, hunyorgott. –Hol a francban vagyok?-körülnézett. Egy lebetonozott téren térdelt. Rengeteg ember mindenhol, meg járművek.  Nagy nyüzsgés, rohanás, nem igazán foglalkozott vele senki, nem is nagyon vették észre. Aki ránézett az is közönyösen tovább sietett. Felállt. Kicsit megingott. Megigazította a ruháját, megpróbálta leporolni. –Mi ez a ruha?-Soha életében nem vett még fel ilyet. Rövid, szűk, fekete sztreccs ruha. Szakadt, koszos. –Én ezt nem értem. Mi a franc ez?-lenézett oda, ahol a fájdalmat érezte. Mindkét térdén hatalmas horzsolt seb vérzett. Kezét a homlokához tette, hogy eltakarja vele kicsit a napot. Nem messze tőle egy óra állt a téren. Magas oszlop tetején egy kocka. Látott már ehhez hasonlót, de ez sokkal csúnyább volt. Az egész hely csúnya volt és koszos. Az óra 18:37-et mutatott. Ahogy a kezét  elvette a homlokáról észre vette, hogy a csuklóján egy papír szalag van, olyan, amilyen a fesztiválozóknak szokott lenni nyáron. Egy dátum volt rajta, augusztus 18. és egy fénykép egy óriáskerékről.  Meglátott egy fiút, aki épp a cipőfűzőjét kötötte tőle nem messze. Elindult felé, de a fiú, mikor észrevette őt, felpattant a gördeszkájára és elsietett. Úgy tűnt mindenki nagyon elfoglalt, mert minden ember rohant valahová. Meglátott egy idősebb embert egy padon. Olyan csöves forma. Odament hozzá. –Ne haragudjon, megmondaná hol vagyok? Melyik tér ez?-ahogy megszólalt, a padon ülő felnézett rá. Rögtön észrevette, hogy a férfi vak. Valamilyen számára teljesen idegen, soha nem hallott nyelven válaszolt valamit. –Nah, ez nagyszerű, köszi, de ebből egy szót sem értettem.-Volt ott egy bódé, ahol egy kövér nő péksüteményeket árusított. Elindult felé. A nő végignézett rajta, mikor odaért, nagyon barátságtalannak tűnt. Szemeiből lehetett látni, hogy mennyire elítéli a lányt. Nem is hagyta, hogy megszólaljon, hangosan és gorombán, kezével vadul hadonászva ráförmedt. De a lány az ő szavait sem értette. Teljesen idegennek tűnt ez a nyelv.-Hol vagyok?-kérdezte újra magától. Körbe  nézett újra. A nap már alacsonyabban járt és akkor az egyik ormótlan és barátságtalan épület mögött, ami inkább valami gyárnak tűnt, nem lakóháznak, meglátott egy óriáskereket.

2.kép

(B.bejegyzése:)

Elhatározta, hogy elindul az óriáskerék felé. A lábai még mindig iszonyatosan fájtak, és kicsit szédelgett is. A képen, amit a kezében tartott menet közben néha megnézte, hátha eszébe jut valami. …de semmi, semmi…Az úton mindenfelé csak mogorva, marcona arcú embereket látott, akik mind szánalmasan tekintettek rá. Lehajtott fejjel tartott a céljához. Megérkezett. A kapuban két kigyúrt emberféle állt, akik a karszalagokat ellenőrizték. A lányt simán beengedték. Mikor a lány elment a két fickó mellett, azok egymásra néztek, és nevetve mutogattak rá, közben utána kiabáltak valamit, de a lány nem nézett vissza, csak ment az óriáskerékhez, hátha ott választ kap néhány kérdésre. Útközben mindenféle furcsaságot látott, gnóm, nagyon alacsony törpeembereket, akik bohócoknak voltak öltözve, eltorzított fejű nőket, maszkos férfiakat…..az egész elég groteszk volt. Menet közben többen is felkínáltak neki különböző drogokat, piákat.  De a lány próbált ezekről tudomást sem venni. Odaért az óriáskerékhez, odament a kerék kezelőjéhez. És megkérdezte-, ne haragudj, nem tudod hogy kivel voltam itt aug. 18-án?- a lány közbe odadugta a képet. Ekkor a fiú ránézett. Látszott az arcán az öröm, megölelte a lányt, valami érthetetlen nyelven beszélt hozzá, a lány zavarba jött, de a fiú csak mondta, mondta és mondta….ekkor vette észre, hogy a lány nem igazán érti, amit mond. A fiú ekkor elővett a zsebéből még egy képet, és megmutatta a lánynak.

3.kép

(R.bejegyzése:)

A fiú erőszakoskodott, hogy a lány vegye el és nézze meg a fényképet. A lány lenézett a képre és nem értette a dolgot. Bulizó fiatalokat ábrázolt, két fiatal fiú és egy fiatal lány volt rajta, a fiúk épp a lány szájába öntöttek hatalmas korsókból  valamit. Valószínűleg valamilyen alkohol lehet.  A társaság vidámnak látszott.- Őőőőő, igen, jó kép….-mondta zavarodottan a lány,-de mit kezdjek én ezzel? Egyiküket sem ismerem.

Akkor az óriáskerék-kezelő fiú mutató ujjával a fényképen lévő lányra bökött, majd ugyanazzal az ujjával a feketeruhás, sebes térdű lány mellkasára.-Nem értem!-rázta a fejét.

Ekkor  a fiú egy lépést lépett jobbra, majd fejével hátra fordult és bal hüvelykujjával a háta mögé bökött, még a fejével is biccentett hátrafelé. A lány elnézett a fiú mellett és észrevett egy öltöző kocsit, aminek az oldalára egy nagy, antik tükör volt felerősítve. Pár lépéssel közelebb ment, mert idő közben besötétedett, ezért nem látott jól. Belenézett a tükörbe, térdei megremegtek, lélegzete elakadt és a szíve összeszorult a látványtól. A lány, aki visszanézett rá a tükörből, a tükörképe, egyáltalán nem volt ismerős a számára.-Ez mi akar lenni? Mi történik velem? Ez valami vicc?-futottak át különféle gondolatok az agyán. A szája és a kezei zsibbadni kezdtek, őrült félelem lett úrrá rajta, magyarázatot remélve fordult meg, de térdei összecsuklottak és ő eszméletlenül terült el a földön. Még hallotta, amint valaki elkiáltja magát: -Tüntessétek el innen!

Hideg, nyirkos érzetű volt a ruhája, mikor ébredezni kezdett.-Mi ez a bűz? Jó ég!-nyögött nagyokat. Kinyitotta a szemét, érzékelte a fényt, de nem volt képes látni és moccanni sem bírt.

4.kép

(B.bejegyzése:)

Kezei és lábai le voltak kötözve. Látása kezdett visszatérni, ahogy egyre jobban pislogott. Próbált levegőt venni, de az elviselhetetlen szag marta az orrát, nem tudott rájönni, hogy mi lehet az. Érezte, hogy valaki áll mellette, hallotta, ahogy hangosan zihál. A lány kérdezgette.-Ki az? Mit akar tőlem?-de válasz nem érkezett. Ekkor érezte, hogy valaki végig simítja a testét, az ujja nagyon hideg volt és durva. Az alak egyre jobban zihál, fújtatott.  A lány sikított egy nagyot. Az ismeretlen alak eltávolodott tőle, ekkor a lánynak visszatért a látása. Kétségbe esve vette észre, hogy egy pinceszerű helyen van egy boncasztalhoz kötözve. Valami furcsa hangra lett figyelmes. Próbálta elfordítani a fejét a hang irányába, de nem tudta teljesen, úgy érezte, mintha oda lenne ragasztva a haja az asztalhoz. Tisztán látta az embert, aki az előbb még ott állt mellette, de most egy másik asztalnál van és egy szikét tart a kezében. Az asztalon egy nő feküdt, szőke hajú, nagyon piszkos. A lány nem tudta eldönteni, hogy él e még. Az ismeretlen alakon egy fehér köpeny volt, kezén gumikesztyű, fején egy űrhajó mintás műtőssapka. Az alak hátrafordította a fejét, rámosolygott a lányra és közben belevágta a szikéjét a szőke hajú nőbe. Ekkor a nő egy hatalmasat ordított, érezni lehetett a hangjában az elviselhetetlen fájdalmat. A férfi egyre hevesebben szurkálta, a vér összevissza spiccelt a helységben, közbe néha megcsókolta a nő száját, harapdálta. Hangosan nevetett, a nő pedig már nem sikított, a férfi elő vette péniszét és ráélvezett a nőre. Megfordult a lány felé, mosolygott egyet és kiment a szobából….Nem tudni mennyi idő múlva tért vissza, ismét fehér köpenyben, tisztán. Mosolyogva közeledett a lány felé, közben a lány sikított, ahogy csak bírt…

Ekkor felébredt, hogy valóban sikított…körbenézett .....

5.kép

(R.bejegyzése:)
-Ó, te jó ég!-sikkantotta hangosan. -Hol vagyok? Mi ez? Mi történt?-körülnézett. Megnyugodva látta, hogy a hálószobájában, a saját ágyában fekszik. Egy sokemeletes, modern bérház egyik magasemeleti lakásában lakott. A hálószoba körben üveges volt, jól látta a várost, a szomszédos épületeket és hogy nappal van, világos. Valószínűleg csak egy rossz álom volt.

-Jól vagy életem?-hallott egy hangot a nyitott fürdőszoba ajtó felől. Oldalra fordította a fejét. A fürdőszobája ajtajában egy fiatal nő állt, teljesen meztelen volt, vizes haját törölgette.-Rosszat álmodtál? Csuromvizes vagy!

-Te meg ki vagy?-nézett értetlenkedve a nőre.....A hangom...Mi történt velem?-lenézett és rémülten ugrott fel az ágyról. Berontott a fürdőszobába, egyenesen a tükörhöz és majd elájult a látványtól. Meg kellett kapaszkodnia a mosdókagylóba, hogy összecsukló térdei megtartsák. Belenézve a tükörbe egy férfi arcképét látta meg. Egy teljesen ismeretlen férfiét.-Ki vagyok én?-tette fel a kérdést suttogva, csak úgy magának.-Ki vagyok én? Mi történik velem?-kérdezte most már hangosan, szinte kiabálva. Megfordult, hogy kérdőre vonja a nőt, hátha megtudja tőle mi folyik itt, de a pucér nő nem volt sehol. Egyszerűen eltűnt. Fel-alá rohangált a hálószoba és a fürdőszoba között, majd feltépte a hálószoba ajtaját. Nagy lendülettel lépett kifelé, ám........

6.kép

(B.bejegyzése:)
Ekkor úgy érezte, mintha zuhanna lefelé. Nagyon furcsa érzés volt...csak zuhant és zuhant, mintha soha nem érne földet. Egyszer csak összeesett. Mikor magához tért újra bement a fürdőbe, belenézett a tükörbe és ott állt értetlenül.- Ezt nem hiszem el, ez nem én vagyok, ez csak valami rossz vicc.-Elhatározta, hogy kideríti ki is ő valójában. Kinyitotta a ruhásszekrény és döbbenve bámulta az ott lévő ruhákat. Kiválasztott egy kevésbé feltűnő ruhát. A nappaliban a dohányzóasztalon hevert egy mobil, gondolta zsebreteszi, hátha jól jön még valamire. Kint az utca ismerős volt neki, többen is ráköszöntek. Egy virágos bódé mellett elhaladva egy kedves öreg néni köszöntötte.-Szervusz Kedveském, rég láttalak.Mi van veletek mostanában?- A férfi csak illedelmesen visszaköszönt- Csókolom, bocsánat, de most rohanok.-És gyorsan továbbment. Majd eszébe jutott a néni kérdése: " mi van veletek mostanában?"-VELÜNK??? Ki az a velünk???- ezt sem nagyon értette.Nem tudta, merre megy, de egy furcsa érzés volt benne, hogy neki mennie kell valahova, valami fontos helyre.

7.kép

(R.bejegyzése:)

-"Na, de ez a nadrág....."-gondolta,-"nem hiszem el, hogy ez bejön valakinek. Őrület! De legalább kényelmes lenne...."-és ahogy igazgatta magán a nadrágot, egyszer csak a jobb hátsó zsebében rezegni kezdett a mobil. Elővette, ránézett. A kijelzőjén egy szám és egy név: Dr. Mónika. Egy ideig csak bámulta, aztán gondolta felveszi, hátha megtud valamit erről az egész zavaros helyzetről. A telefont a füléhez emelte, egy pillanatra sem állt meg, sőt, kicsit még szaporázta is lépteit, mintha sietne valahová és akkor egy női hang ezt kérdezte:-" Schwarz úr?....Halló! Ott van?....Halló!-kicsit tétovázott. -"Schwarz? Nem ismerős"-gondolta, de beleszólt.-"Igen, tessék?"

A vonal másik végén a hölgy így folytatta: -"Tudna ma délután 2 óra helyett 3-ra érkezni? Elnézését kérem, és várom délután!"

-"Igen, semmi gond, meg tudná adni a pontos címet?"-kérdezte a férfi, remélve, hogy ez az információ segít majd neki.

-"Hát a szokott helyen, tudja. A cím nem változott az utóbbi 5 évben, mióta rendszeresen találkozunk, még most is a Park téren van az intézet."-hangja megértően csengett, türelmesen magyarázott, mint mikor valaki egy kisgyermekkel próbál megértetni valamit.-"Viszlát délután!"

-"Viszlát!"-köszönt el a férfi kissé félénken, gondolataiba merülve.-"Park tér? Intézet? Miféle intézet?"

Akkor éles fékcsikorgás hasított az utca nappali forgatagába, aztán sötét.

Arra eszmélt, hogy valaki indulatosan rázza és közben kiabál:-"Hogy képzeli ezt? Üljön fel rögtön!.....Milyen emberek vannak! Döbbenet!......"-és mindenfelől egyéb barátságtalan megjegyzések hallatszottak. Nagy nehezen összeszedte magát és felült, körülnézett.......

8.kép

Egy kedves bácsi odament hozzá és felsegítette a földről.-"No fiacskám ezt épphogy megúsztad, hallod e..., nem sok hiányzott, hogy téged üssön el, ne pedig a villanypóznát."- mondta a bácsika.
-Köszönöm, hogy felsegített.- mondta "Schwarz'-megtudná mondani nekem, hogy merre van a Park tér?-
-Há mi dolga magának ott?
-Oda kell érnem 3-ra az intézetbe.
-Az intézetbe???- kérdezte a bácsi- hát maga is olyan???
-Milyen? Nem értem...
-Na tudja mit elmondom az odautat, aztán hagyjon békén....Először is le kell mennie a metróba. Megy kettő megállót és leszáll, na ha ott felmegy akkor máris a Park téren találja magát. Ott már felismeri majd az "intézetet". Na viszlát.- mondta a bácsi és elsietett.
Schwarz lement a metróba, felszáll rá. Minden ember unott, fapofával ült a metrón. Két megálló után leszállt, és idegesen indult el felfelé a mozgólépcsőn. Azon gondolkozott, hogy hogy érthette az öreg, hogy ő is "olyan...milyen??? Mi lehet ez az intézet? Ekkor újra rezgett a telefonja, egy SMS: Szia Drágám, kicsit késni fogok, bocsi, puszi...Szivecském volt az SMS küldője. Gondolta, hogy felhívja ezt a "szivecskémet", de jobban érdekelte, hogy mi várja a téren.
Felért, kiment és körbenézett. Minden nagyon színes volt és giccses, de mégis tetszett neki. A téren csak egy nagyobb épület áll, gondolta az lesz az intézet. Elindult felé. Az épület kékre volt festve, ablakkeretei sárgák voltak, a hatalmas nagy bejárati kapu pedig zöld. Minden ablakban színes, apró virágok voltak. Nem volt semmi az épületre írva, így nem tudta biztosan, hogy jó helyre megy e be.Benyitott.

9. kép