1. Történet

(R.bejegyzése:)

1.kép

-Jó Isten, milyen borzasztóan fáj a fejem…!- ez volt az első dolog, amit érzékelni tudott. Megérezte, hogy fekszik valahol, arccal a földön, lábait maga alá húzva, összegömbölyödve, mint ahogy az egészen kicsi csecsemők szoktak. Megpróbált  felülni. De nagyon nehezére esett. Meghallotta egy villamos hangját, aztán lassan a többi hangot is. Buszok, autók, emberek. Ahogy egyre inkább visszatért a hallása, úgy lett egyre elviselhetetlenebbnek tűnő ez a hangzavar, ezért gyorsan befogta a füleit.  Megérezte, hogy a térdei is iszonyúan fájnak, mint a horzsolás gyerekkorában, mikor a kézilabda meccset még salakkal borított pályán játszották és esett egy hatalmasat. Nyögött egy nagyot, megpróbált mély levegőt venni, de a forró beton és a sok por miatt ez nem esett jól. Tenyerével megtámaszkodott a feje mellett a betonon és lassan felnyomta magát.  Megpróbálta kinyitni a szemét, iszonyú forrósággal tűzött a nap, hunyorgott. –Hol a francban vagyok?-körülnézett. Egy lebetonozott téren térdelt. Rengeteg ember mindenhol, meg járművek.  Nagy nyüzsgés, rohanás, nem igazán foglalkozott vele senki, nem is nagyon vették észre. Aki ránézett az is közönyösen tovább sietett. Felállt. Kicsit megingott. Megigazította a ruháját, megpróbálta leporolni. –Mi ez a ruha?-Soha életében nem vett még fel ilyet. Rövid, szűk, fekete sztreccs ruha. Szakadt, koszos. –Én ezt nem értem. Mi a franc ez?-lenézett oda, ahol a fájdalmat érezte. Mindkét térdén hatalmas horzsolt seb vérzett. Kezét a homlokához tette, hogy eltakarja vele kicsit a napot. Nem messze tőle egy óra állt a téren. Magas oszlop tetején egy kocka. Látott már ehhez hasonlót, de ez sokkal csúnyább volt. Az egész hely csúnya volt és koszos. Az óra 18:37-et mutatott. Ahogy a kezét  elvette a homlokáról észre vette, hogy a csuklóján egy papír szalag van, olyan, amilyen a fesztiválozóknak szokott lenni nyáron. Egy dátum volt rajta, augusztus 18. és egy fénykép egy óriáskerékről.  Meglátott egy fiút, aki épp a cipőfűzőjét kötötte tőle nem messze. Elindult felé, de a fiú, mikor észrevette őt, felpattant a gördeszkájára és elsietett. Úgy tűnt mindenki nagyon elfoglalt, mert minden ember rohant valahová. Meglátott egy idősebb embert egy padon. Olyan csöves forma. Odament hozzá. –Ne haragudjon, megmondaná hol vagyok? Melyik tér ez?-ahogy megszólalt, a padon ülő felnézett rá. Rögtön észrevette, hogy a férfi vak. Valamilyen számára teljesen idegen, soha nem hallott nyelven válaszolt valamit. –Nah, ez nagyszerű, köszi, de ebből egy szót sem értettem.-Volt ott egy bódé, ahol egy kövér nő péksüteményeket árusított. Elindult felé. A nő végignézett rajta, mikor odaért, nagyon barátságtalannak tűnt. Szemeiből lehetett látni, hogy mennyire elítéli a lányt. Nem is hagyta, hogy megszólaljon, hangosan és gorombán, kezével vadul hadonászva ráförmedt. De a lány az ő szavait sem értette. Teljesen idegennek tűnt ez a nyelv.-Hol vagyok?-kérdezte újra magától. Körbe  nézett újra. A nap már alacsonyabban járt és akkor az egyik ormótlan és barátságtalan épület mögött, ami inkább valami gyárnak tűnt, nem lakóháznak, meglátott egy óriáskereket.

2.kép

(B.bejegyzése:)

Elhatározta, hogy elindul az óriáskerék felé. A lábai még mindig iszonyatosan fájtak, és kicsit szédelgett is. A képen, amit a kezében tartott menet közben néha megnézte, hátha eszébe jut valami. …de semmi, semmi…Az úton mindenfelé csak mogorva, marcona arcú embereket látott, akik mind szánalmasan tekintettek rá. Lehajtott fejjel tartott a céljához. Megérkezett. A kapuban két kigyúrt emberféle állt, akik a karszalagokat ellenőrizték. A lányt simán beengedték. Mikor a lány elment a két fickó mellett, azok egymásra néztek, és nevetve mutogattak rá, közben utána kiabáltak valamit, de a lány nem nézett vissza, csak ment az óriáskerékhez, hátha ott választ kap néhány kérdésre. Útközben mindenféle furcsaságot látott, gnóm, nagyon alacsony törpeembereket, akik bohócoknak voltak öltözve, eltorzított fejű nőket, maszkos férfiakat…..az egész elég groteszk volt. Menet közben többen is felkínáltak neki különböző drogokat, piákat.  De a lány próbált ezekről tudomást sem venni. Odaért az óriáskerékhez, odament a kerék kezelőjéhez. És megkérdezte-, ne haragudj, nem tudod hogy kivel voltam itt aug. 18-án?- a lány közbe odadugta a képet. Ekkor a fiú ránézett. Látszott az arcán az öröm, megölelte a lányt, valami érthetetlen nyelven beszélt hozzá, a lány zavarba jött, de a fiú csak mondta, mondta és mondta….ekkor vette észre, hogy a lány nem igazán érti, amit mond. A fiú ekkor elővett a zsebéből még egy képet, és megmutatta a lánynak.

3.kép

(R.bejegyzése:)

A fiú erőszakoskodott, hogy a lány vegye el és nézze meg a fényképet. A lány lenézett a képre és nem értette a dolgot. Bulizó fiatalokat ábrázolt, két fiatal fiú és egy fiatal lány volt rajta, a fiúk épp a lány szájába öntöttek hatalmas korsókból  valamit. Valószínűleg valamilyen alkohol lehet.  A társaság vidámnak látszott.- Őőőőő, igen, jó kép….-mondta zavarodottan a lány,-de mit kezdjek én ezzel? Egyiküket sem ismerem.

Akkor az óriáskerék-kezelő fiú mutató ujjával a fényképen lévő lányra bökött, majd ugyanazzal az ujjával a feketeruhás, sebes térdű lány mellkasára.-Nem értem!-rázta a fejét.

Ekkor  a fiú egy lépést lépett jobbra, majd fejével hátra fordult és bal hüvelykujjával a háta mögé bökött, még a fejével is biccentett hátrafelé. A lány elnézett a fiú mellett és észrevett egy öltöző kocsit, aminek az oldalára egy nagy, antik tükör volt felerősítve. Pár lépéssel közelebb ment, mert idő közben besötétedett, ezért nem látott jól. Belenézett a tükörbe, térdei megremegtek, lélegzete elakadt és a szíve összeszorult a látványtól. A lány, aki visszanézett rá a tükörből, a tükörképe, egyáltalán nem volt ismerős a számára.-Ez mi akar lenni? Mi történik velem? Ez valami vicc?-futottak át különféle gondolatok az agyán. A szája és a kezei zsibbadni kezdtek, őrült félelem lett úrrá rajta, magyarázatot remélve fordult meg, de térdei összecsuklottak és ő eszméletlenül terült el a földön. Még hallotta, amint valaki elkiáltja magát: -Tüntessétek el innen!

Hideg, nyirkos érzetű volt a ruhája, mikor ébredezni kezdett.-Mi ez a bűz? Jó ég!-nyögött nagyokat. Kinyitotta a szemét, érzékelte a fényt, de nem volt képes látni és moccanni sem bírt.

4.kép

(B.bejegyzése:)

Kezei és lábai le voltak kötözve. Látása kezdett visszatérni, ahogy egyre jobban pislogott. Próbált levegőt venni, de az elviselhetetlen szag marta az orrát, nem tudott rájönni, hogy mi lehet az. Érezte, hogy valaki áll mellette, hallotta, ahogy hangosan zihál. A lány kérdezgette.-Ki az? Mit akar tőlem?-de válasz nem érkezett. Ekkor érezte, hogy valaki végig simítja a testét, az ujja nagyon hideg volt és durva. Az alak egyre jobban zihál, fújtatott.  A lány sikított egy nagyot. Az ismeretlen alak eltávolodott tőle, ekkor a lánynak visszatért a látása. Kétségbe esve vette észre, hogy egy pinceszerű helyen van egy boncasztalhoz kötözve. Valami furcsa hangra lett figyelmes. Próbálta elfordítani a fejét a hang irányába, de nem tudta teljesen, úgy érezte, mintha oda lenne ragasztva a haja az asztalhoz. Tisztán látta az embert, aki az előbb még ott állt mellette, de most egy másik asztalnál van és egy szikét tart a kezében. Az asztalon egy nő feküdt, szőke hajú, nagyon piszkos. A lány nem tudta eldönteni, hogy él e még. Az ismeretlen alakon egy fehér köpeny volt, kezén gumikesztyű, fején egy űrhajó mintás műtőssapka. Az alak hátrafordította a fejét, rámosolygott a lányra és közben belevágta a szikéjét a szőke hajú nőbe. Ekkor a nő egy hatalmasat ordított, érezni lehetett a hangjában az elviselhetetlen fájdalmat. A férfi egyre hevesebben szurkálta, a vér összevissza spiccelt a helységben, közbe néha megcsókolta a nő száját, harapdálta. Hangosan nevetett, a nő pedig már nem sikított, a férfi elő vette péniszét és ráélvezett a nőre. Megfordult a lány felé, mosolygott egyet és kiment a szobából….Nem tudni mennyi idő múlva tért vissza, ismét fehér köpenyben, tisztán. Mosolyogva közeledett a lány felé, közben a lány sikított, ahogy csak bírt…

Ekkor felébredt, hogy valóban sikított…körbenézett .....

5.kép

(R.bejegyzése:)
-Ó, te jó ég!-sikkantotta hangosan. -Hol vagyok? Mi ez? Mi történt?-körülnézett. Megnyugodva látta, hogy a hálószobájában, a saját ágyában fekszik. Egy sokemeletes, modern bérház egyik magasemeleti lakásában lakott. A hálószoba körben üveges volt, jól látta a várost, a szomszédos épületeket és hogy nappal van, világos. Valószínűleg csak egy rossz álom volt.

-Jól vagy életem?-hallott egy hangot a nyitott fürdőszoba ajtó felől. Oldalra fordította a fejét. A fürdőszobája ajtajában egy fiatal nő állt, teljesen meztelen volt, vizes haját törölgette.-Rosszat álmodtál? Csuromvizes vagy!

-Te meg ki vagy?-nézett értetlenkedve a nőre.....A hangom...Mi történt velem?-lenézett és rémülten ugrott fel az ágyról. Berontott a fürdőszobába, egyenesen a tükörhöz és majd elájult a látványtól. Meg kellett kapaszkodnia a mosdókagylóba, hogy összecsukló térdei megtartsák. Belenézve a tükörbe egy férfi arcképét látta meg. Egy teljesen ismeretlen férfiét.-Ki vagyok én?-tette fel a kérdést suttogva, csak úgy magának.-Ki vagyok én? Mi történik velem?-kérdezte most már hangosan, szinte kiabálva. Megfordult, hogy kérdőre vonja a nőt, hátha megtudja tőle mi folyik itt, de a pucér nő nem volt sehol. Egyszerűen eltűnt. Fel-alá rohangált a hálószoba és a fürdőszoba között, majd feltépte a hálószoba ajtaját. Nagy lendülettel lépett kifelé, ám........

6.kép

(B.bejegyzése:)
Ekkor úgy érezte, mintha zuhanna lefelé. Nagyon furcsa érzés volt...csak zuhant és zuhant, mintha soha nem érne földet. Egyszer csak összeesett. Mikor magához tért újra bement a fürdőbe, belenézett a tükörbe és ott állt értetlenül.- Ezt nem hiszem el, ez nem én vagyok, ez csak valami rossz vicc.-Elhatározta, hogy kideríti ki is ő valójában. Kinyitotta a ruhásszekrény és döbbenve bámulta az ott lévő ruhákat. Kiválasztott egy kevésbé feltűnő ruhát. A nappaliban a dohányzóasztalon hevert egy mobil, gondolta zsebreteszi, hátha jól jön még valamire. Kint az utca ismerős volt neki, többen is ráköszöntek. Egy virágos bódé mellett elhaladva egy kedves öreg néni köszöntötte.-Szervusz Kedveském, rég láttalak.Mi van veletek mostanában?- A férfi csak illedelmesen visszaköszönt- Csókolom, bocsánat, de most rohanok.-És gyorsan továbbment. Majd eszébe jutott a néni kérdése: " mi van veletek mostanában?"-VELÜNK??? Ki az a velünk???- ezt sem nagyon értette.Nem tudta, merre megy, de egy furcsa érzés volt benne, hogy neki mennie kell valahova, valami fontos helyre.

7.kép

(R.bejegyzése:)

-"Na, de ez a nadrág....."-gondolta,-"nem hiszem el, hogy ez bejön valakinek. Őrület! De legalább kényelmes lenne...."-és ahogy igazgatta magán a nadrágot, egyszer csak a jobb hátsó zsebében rezegni kezdett a mobil. Elővette, ránézett. A kijelzőjén egy szám és egy név: Dr. Mónika. Egy ideig csak bámulta, aztán gondolta felveszi, hátha megtud valamit erről az egész zavaros helyzetről. A telefont a füléhez emelte, egy pillanatra sem állt meg, sőt, kicsit még szaporázta is lépteit, mintha sietne valahová és akkor egy női hang ezt kérdezte:-" Schwarz úr?....Halló! Ott van?....Halló!-kicsit tétovázott. -"Schwarz? Nem ismerős"-gondolta, de beleszólt.-"Igen, tessék?"

A vonal másik végén a hölgy így folytatta: -"Tudna ma délután 2 óra helyett 3-ra érkezni? Elnézését kérem, és várom délután!"

-"Igen, semmi gond, meg tudná adni a pontos címet?"-kérdezte a férfi, remélve, hogy ez az információ segít majd neki.

-"Hát a szokott helyen, tudja. A cím nem változott az utóbbi 5 évben, mióta rendszeresen találkozunk, még most is a Park téren van az intézet."-hangja megértően csengett, türelmesen magyarázott, mint mikor valaki egy kisgyermekkel próbál megértetni valamit.-"Viszlát délután!"

-"Viszlát!"-köszönt el a férfi kissé félénken, gondolataiba merülve.-"Park tér? Intézet? Miféle intézet?"

Akkor éles fékcsikorgás hasított az utca nappali forgatagába, aztán sötét.

Arra eszmélt, hogy valaki indulatosan rázza és közben kiabál:-"Hogy képzeli ezt? Üljön fel rögtön!.....Milyen emberek vannak! Döbbenet!......"-és mindenfelől egyéb barátságtalan megjegyzések hallatszottak. Nagy nehezen összeszedte magát és felült, körülnézett.......

8.kép

Egy kedves bácsi odament hozzá és felsegítette a földről.-"No fiacskám ezt épphogy megúsztad, hallod e..., nem sok hiányzott, hogy téged üssön el, ne pedig a villanypóznát."- mondta a bácsika.
-Köszönöm, hogy felsegített.- mondta "Schwarz'-megtudná mondani nekem, hogy merre van a Park tér?-
-Há mi dolga magának ott?
-Oda kell érnem 3-ra az intézetbe.
-Az intézetbe???- kérdezte a bácsi- hát maga is olyan???
-Milyen? Nem értem...
-Na tudja mit elmondom az odautat, aztán hagyjon békén....Először is le kell mennie a metróba. Megy kettő megállót és leszáll, na ha ott felmegy akkor máris a Park téren találja magát. Ott már felismeri majd az "intézetet". Na viszlát.- mondta a bácsi és elsietett.
Schwarz lement a metróba, felszáll rá. Minden ember unott, fapofával ült a metrón. Két megálló után leszállt, és idegesen indult el felfelé a mozgólépcsőn. Azon gondolkozott, hogy hogy érthette az öreg, hogy ő is "olyan...milyen??? Mi lehet ez az intézet? Ekkor újra rezgett a telefonja, egy SMS: Szia Drágám, kicsit késni fogok, bocsi, puszi...Szivecském volt az SMS küldője. Gondolta, hogy felhívja ezt a "szivecskémet", de jobban érdekelte, hogy mi várja a téren.
Felért, kiment és körbenézett. Minden nagyon színes volt és giccses, de mégis tetszett neki. A téren csak egy nagyobb épület áll, gondolta az lesz az intézet. Elindult felé. Az épület kékre volt festve, ablakkeretei sárgák voltak, a hatalmas nagy bejárati kapu pedig zöld. Minden ablakban színes, apró virágok voltak. Nem volt semmi az épületre írva, így nem tudta biztosan, hogy jó helyre megy e be.Benyitott.

9. kép